Az éghajlat és a művelési mód változása, valamint az egyes hatóanyagok kivonása, illetve a használt szerekre rezisztens gyomfajok megjelenése együttesen vezet ahhoz, hogy a megszokottól eltérő gyomfajokkal, a megszokottól eltérő módon kell megküzdenünk. Gyakorlati tapasztalatok alapján állíthatjuk, hogy az ősszel vagy enyhe teleken csírázó gyomnövények vették át az uralkodó szerepet a gabonavetések gyomosodásában.
Évtizedek óta végeznek gyomfelvételezést Magyarországon a szántóföldi kultúrák gyomnövényzetének változásáról, az egyes gyomfajok előretöréséről vagy visszaszorulásáról. Mi most elsősorban az őszi kalászosok gyomflóraváltozásának okait elemezzük. Mind a magról kelő kétszikűek, mind pedig az egyszikűek nagyobb jelentőségűek, mint korábban. Az ősszel vagy enyhe teleken is csírázó gyomok tavaszra már túl fejlettek a védekezéshez, az ellenük alkalmazott tavaszi herbicidkezelések csökkent hatékonyságúak vagy teljesen hatástalanok (pl. veronikafélék, árvacsalánfélék, mezei árvácska). Az így alkalmazott herbicidek csak a költséget növelik, de nem csökkentik a gyomnövények kártételét. Ezek ellen csak kora ősszel, vetés után, kelés előtt vagy korai állománykezeléssel lehet védekezni, tartamhatást is biztosító hatóanyagok alkalmazásával.
Az 1970-es évektől a nagyüzemi mezőgazdaság elterjedése és a vegyszeres gyomirtás uralkodóvá válása miatt a gabonaterületeken kiszelektálódtak a gyomnövények. Elsősorban azok a fajok szaporodtak el, amelyekkel szemben a hormonbázisú herbicidek kevésbé hatékonyak vagy a növények toleránsak, például a ragadós galaj, kaporlevelű ebszékfű, árvacsalánfélék, mezei árvácska, tyúkhúr, veronikafélék. Évjárattól függően időnként a pipacs is erősen felszaporodott. Az egyszikű gyomnövények is tömegessé váltak egyes helyeken, mint a nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, vadzab, majd később a rozsnokfélék, vékony egércsenkesz, olaszperje.
Az öt korábbi országos gyomfelvételezés tendenciái következetesen mutatták ezeknek a fajoknak az előretörését. Az 1. táblázatban az országos gyomfelvételezés eredményeit vizsgáltuk meg. A táblázat a 2007–08-as gyomfelvételezés sorrendjében mutatja a gabonatáblák nyár eleji gyomnövényeit. A hatvan év távlata jól mutatja az egyes fajok felszaporodását vagy háttérbe szorulását. A gyomdominancia változásának sok oka van. Az agrotechnika, a tulajdonviszonyok módosulása mellett a herbicidhasználat is befolyásolja a gyomnövények változását. 
Az 1980-as évek végén már széles választékú herbicidpaletta állt rendelkezésre a gyomnövények elleni speciális védekezésre. A legtöbb gyomirtó szer tavaszi alkalmazást tett lehetővé. A herbicidekkel szembeni ellenálló képesség fokozódásával egyes fajok rezisztenssé vagy toleránssá váltak az alkalmazott készítményekkel szemben. A rendszerváltás utáni évek privatizációja miatt azonban a nagyüzemi művelést felváltotta a kisparcellás vagy kisebb táblás művelés, helyenként a szakértelem nélküli agronómia alkalmazása. Sok terület parlagon maradt, ahol a gyomnövények zavartalanul szaporodhattak. A gyomnövények magjainak csírázóképessége sokkal hosszabb ideig megmarad a talajban, mint a kultúrnövényeké. A részleges vagy eredménytelen tavaszi gyomirtás idejére már alaposan megfertőzték a gyomnövények a tábláinkat. A termőterületek egy része sok évre elfertőződött a gyomnövények magjaival. A csökkentett műtrágyahasználat, a gyengébb talajművelés és a kevésbé szakszerű vegyszerhasználat miatt a gabona termésátlaga csökkent, a gyomosodás ismét erősödött.
Az utóbbi 20-30 évben a gabonafélék gyomirtásában uralkodóvá váltak az ALS-gátló hatású szulfonil-karbamidok, amelyekkel szemben egyes fajok, mint a mezei árvácska, szarkalábfélék, veronikafajok, kevésbé vagy egyáltalán nem érzékenyek. A tavasszal kihajtó évelő kétszikű gyomnövények is, mint a mezei acat, apró szulák, sövényszulák, foltokban komoly gondot jelenthetnek az ilyen védekezés után. Ezeket a herbicideket tavaszi alkalmazással használják a termelők. A tavaszi gyomirtás időzítése függ az időjárástól, a tavaszi felmelegedéstől. Az utóbbi évek klímaváltozása miatti enyhe teleken ezek a fajok uralkodóvá váltak. A tavaszi gyomirtás idejére az ősszel kicsírázott T1-T2-es életformájú gyomnövények már virágzás állapotában voltak vagy magot érleltek. Átlagos időjárás mellett a gabona már erősen bokrosodott lombozata megakadályozta a permetezés jó hatását. A védekezés csak részleges vagy elégtelen volt, ami az ilyen gyomnövények uralkodóvá válását eredményezte. Különösen nagy gondot jelent a gabona-repce-gabona vetésváltást alkalmazók vagy monokultúrás gabona-termelők területein ezeknek a gyomnövényeknek a tömegessé válása. A 2010–20-as években nehezítette a védekezést egyes korábban eredményesen használható herbicid hatóanyagok kivonása a gyakorlatból (izoproturon, bromoxinil stb.).
További befolyásoló tényezővé vált az agrotechnika változása. A forgatásos mélyművelést egyre inkább felváltja az energiatakarékosabb sekély talajművelés vagy forgatás nélküli magágy-előkészítés. A talaj felszínén vagy a felszínhez közeli rétegekből csírázó gyomnövények magjai optimális időjárás mellett nagyon gyorsan kicsíráznak, rengeteg vizet és tápanyagot fogyasztanak a gabona csírázási zónájából, ezzel komoly konkurenciát jelentenek a fiatal gabonanövényeknek.
Az utóbbi években terjed a termelők körében – részben európai uniós előírások miatt is – a sekély vagy forgatás nélküli talajművelés vagy akár a „mulcsozásos” vetőágykészítés. Ezek a technológiák a gazdálkodás agrotechnikai költségét ugyan csökkentik, de a növényvédelmi kiadásokat esetleg növelhetik. Az őszi árpát szeptemberben, az őszi búzát októberben szokás elvetni. Ezekkel az időzítésekkel a gabonafélék őszi kelése és kellő megerősödése biztosítható, de velük együtt a gyomnövények is kikelnek. Egyes gyomnövények terjedését lehetett gátolni a késői vetéssel és késői magágynyitással. Ezt a hagyományt azonban a vetésváltás és az időjárás, valamint a hibrid vetőmagokkal történő termesztés terjedése is felülírja.
Az öt korábbi országos gyomfelvételezés tendenciái következetesen mutatták ezeknek a fajoknak az előretörését. Az 1. táblázatban az országos gyomfelvételezés eredményeit vizsgáltuk meg. A táblázat a 2007–08-as gyomfelvételezés sorrendjében mutatja a gabonatáblák nyár eleji gyomnövényeit. A hatvan év távlata jól mutatja az egyes fajok felszaporodását vagy háttérbe szorulását. A gyomdominancia változásának sok oka van. Az agrotechnika, a tulajdonviszonyok módosulása mellett a herbicidhasználat is befolyásolja a gyomnövények változását. 
Az 1980-as évek végén már széles választékú herbicidpaletta állt rendelkezésre a gyomnövények elleni speciális védekezésre. A legtöbb gyomirtó szer tavaszi alkalmazást tett lehetővé. A herbicidekkel szembeni ellenálló képesség fokozódásával egyes fajok rezisztenssé vagy toleránssá váltak az alkalmazott készítményekkel szemben. A rendszerváltás utáni évek privatizációja miatt azonban a nagyüzemi művelést felváltotta a kisparcellás vagy kisebb táblás művelés, helyenként a szakértelem nélküli agronómia alkalmazása. Sok terület parlagon maradt, ahol a gyomnövények zavartalanul szaporodhattak. A gyomnövények magjainak csírázóképessége sokkal hosszabb ideig megmarad a talajban, mint a kultúrnövényeké. A részleges vagy eredménytelen tavaszi gyomirtás idejére már alaposan megfertőzték a gyomnövények a tábláinkat. A termőterületek egy része sok évre elfertőződött a gyomnövények magjaival. A csökkentett műtrágyahasználat, a gyengébb talajművelés és a kevésbé szakszerű vegyszerhasználat miatt a gabona termésátlaga csökkent, a gyomosodás ismét erősödött.
Az utóbbi 20-30 évben a gabonafélék gyomirtásában uralkodóvá váltak az ALS-gátló hatású szulfonil-karbamidok, amelyekkel szemben egyes fajok, mint a mezei árvácska, szarkalábfélék, veronikafajok, kevésbé vagy egyáltalán nem érzékenyek. A tavasszal kihajtó évelő kétszikű gyomnövények is, mint a mezei acat, apró szulák, sövényszulák, foltokban komoly gondot jelenthetnek az ilyen védekezés után. Ezeket a herbicideket tavaszi alkalmazással használják a termelők. A tavaszi gyomirtás időzítése függ az időjárástól, a tavaszi felmelegedéstől. Az utóbbi évek klímaváltozása miatti enyhe teleken ezek a fajok uralkodóvá váltak. A tavaszi gyomirtás idejére az ősszel kicsírázott T1-T2-es életformájú gyomnövények már virágzás állapotában voltak vagy magot érleltek. Átlagos időjárás mellett a gabona már erősen bokrosodott lombozata megakadályozta a permetezés jó hatását. A védekezés csak részleges vagy elégtelen volt, ami az ilyen gyomnövények uralkodóvá válását eredményezte. Különösen nagy gondot jelent a gabona-repce-gabona vetésváltást alkalmazók vagy monokultúrás gabona-termelők területein ezeknek a gyomnövényeknek a tömegessé válása. A 2010–20-as években nehezítette a védekezést egyes korábban eredményesen használható herbicid hatóanyagok kivonása a gyakorlatból (izoproturon, bromoxinil stb.).
További befolyásoló tényezővé vált az agrotechnika változása. A forgatásos mélyművelést egyre inkább felváltja az energiatakarékosabb sekély talajművelés vagy forgatás nélküli magágy-előkészítés. A talaj felszínén vagy a felszínhez közeli rétegekből csírázó gyomnövények magjai optimális időjárás mellett nagyon gyorsan kicsíráznak, rengeteg vizet és tápanyagot fogyasztanak a gabona csírázási zónájából, ezzel komoly konkurenciát jelentenek a fiatal gabonanövényeknek.
Az utóbbi években terjed a termelők körében – részben európai uniós előírások miatt is – a sekély vagy forgatás nélküli talajművelés vagy akár a „mulcsozásos” vetőágykészítés. Ezek a technológiák a gazdálkodás agrotechnikai költségét ugyan csökkentik, de a növényvédelmi kiadásokat esetleg növelhetik. Az őszi árpát szeptemberben, az őszi búzát októberben szokás elvetni. Ezekkel az időzítésekkel a gabonafélék őszi kelése és kellő megerősödése biztosítható, de velük együtt a gyomnövények is kikelnek. Egyes gyomnövények terjedését lehetett gátolni a késői vetéssel és késői magágynyitással. Ezt a hagyományt azonban a vetésváltás és az időjárás, valamint a hibrid vetőmagokkal történő termesztés terjedése is felülírja.
- A csökkentett talajművelés is a gyomnövények elszaporodásának kedvez.
- Őszi gyomirtás nélkül az alacsony vetőmagmennyiséggel vetett gabona nem hoz megfelelő termést az erős gyomosodás miatt.
- Az időjárás változása, a száraz ősz, az enyhe tél, a vegyes csapadékú, néha aszályos tavasz is a termésbiztonság ellen hat, de a toleránsabb gyomok tűrik ezt.
- Régi és új gyomfajok szaporodnak el a gabonaterületeken.
- Kultúrnövények árvakelésének (repce, napraforgó, facélia stb.) elpusztítása a gabonavetés között is feladatot jelent.
- A gyengén fejlett gabonában a szűkösen rendelkezésre álló vizet és tápanyagokat is a gabona gyökérzónájából veszik fel a gyomnövények.
- A gyorsan fejlődő gyomnövények erősen beárnyékolják a fiatal gabonanövénykéket.
- A sűrű gyomállomány dunsztos-nedves környezetet tart a gabonalevelek között, jó feltételeket teremtve a gombabetegségek felszaporodására.
- Az őszi vírusvektorok (levéltetvek, kabócák) is jobban megbújhatnak a sűrű lombozat között.
Az utolsó értékeléskor feltűnő volt, hogy a 20 legfontosabb gyomnövényfaj között 10 faj az ősszel csírázó vagy enyhe teleken is megjelenő, kora tavasszal vagy nyár elején magot érlelő (T1-T2, esetleg T3) életformájú csoporthoz tartozott. Az azóta eltelt években az időjárás változása, a herbicidhasználat és az agrotechnika módosulása egyaránt ezeknek a gyomnövényeknek az előretörését hozta. Évről évre termett magjaiknak köszönhetően nagyon erősen felszaporodhatnak, különösen a gabona-repce vagy búza-árpa-repce vetésforgó miatt.
Twitter
Facebook
WhatsApp
Email